Aktuális
Magamról
Egyéni terápia
Családi- és párterápia
Online terápia
Munkahelyeim
Végzettség
Írásaim
Cikkek, videók
Könyvajánló
Szakmai etika
Elérhetőségeim
Egészségpénztárak

 

 

 

#9f9f9f

Tanulmányok, cikkek, írások

Etnopszichiátria

A tanulmány egy itthon kevésbé ismert pszichoterápiás irányzat, az etnopszichiátria terápiás gyakorlatának bemutatására vállalkozik.
Az etnopszichiátria a páciens saját kulturális csoportjának gyógyító eljárásai alapján működik. Ebben a rendszerben gondolják végig a pszichés zavar lehetséges okait és a megoldásokat.
A terápiás javaslat a népi gyógyítás elemeire épül, de átszövi az európai gondolkodásmód, ami kreatív megoldásokhoz vezet.
This study introduces the therapeutic practice of etnopsychiatry, which is a school of psychotherapy that is still not well-known in Hungary. Etnopsychiatry operates on the basis of the healing processes of the patient's own cultural group. The possible causes and solutions of mental disorders are processed through this system.
This therapeutic proposal is based on the elements of folk medicine, but it is combined with the European mentality as well, thus it leads to creative solutions.
Bővebben: Utazás Ethnopszichiátriába
.

A lúd/törvény nyomában. Rendszerszemléletű társajáték. Írta: Yveline Rey; ford.: Deák Judit

Az interaktív eszköz
Módszertan... Rendet teremteni a káoszban
Hogyan, mire használható?
Az eljárás
Első fázis
Második fázis
Harmadik fázis
Modell állítás, … káosz teremtése a rendben

A kártyák legfrissebb értelmezése

Szakirodalom - linkek


Az interaktív eszköz          Vissza

Egyszer volt, hol nem volt…. Északról és Nyugatról, még a fekete Périgord irányából is, összegyűlt egy sereg családterapeuta, akik rendszeresen találkoztak egy rituális szupervízió keretében. Magukkal hozták ide mindazt a zavart, mindazt a rendezetlen működést, amivel szembe találkoztak a családokkal való munkájuk során. Mivel szerettek volna egy kis rendet becsempészni az eléjük kerülő káoszba, eszükbe jutott a régmúlt gyermekkor padlásán heverő társasjáték táblája.
Hosszú lenne részletesen elbeszélni az ezután következő folyamat egymásba fonódó állomásait és tévútjait. Összegezve annyit mondhatunk, hogy egyszer, az egyik szokásos találkozón a szupervízor érdekesnek találta a fenti gondolatot, mármint hogy elővenni a régi játékot, és javasolta, hogy a többiek tegyék ezt az ötletet egy nagy kondérba főni. Megfűszerezte néhány hozzávalóval, hozzáértően, és míg melegedett a fazék, a körötte ülők körbevették barátságos, meleg, majdnem- baráti kapcsolatokkal.
Néhány holdhónap múltával a közös főzésből megszületett egy egyszerűsített játéktábla, módosított játékszabályokkal. A játék rajzának spirális vonala megmaradt, de csak tíz mezőből állt, plusz egy start és egy cél mezőből. Dobókockák helyett újdonságként egy sorozat kártya jelent meg, melyek szimbólumokat ábrázolnak.
Néhány újabb holdhónap múltával az az eddigieknél komplexebb gondolat is felmerült, hogy a módosított játék nem csak rendet tud teremteni a káoszban hanem fordítva, káoszt produkálni a rendben.
Majd később új játékszabályok is kialakultak, amelyek képesek új teret nyitni a család/terapeuta kapcsolatban, és ezt a teretegy lebegő, láthatatlan jelzőrendszerrel kezelni is tudják. Összefoglalva, néhány holdhónap múltával megszületett egy rendszerszemléletű “A lúd (a törvény) nyomában” társasjáték. A következőkben bemutatjuk az új játék lépéseit.

Módszertan... Rendet teremteni a káoszban       Vissza

Hogyan, mire használható?        Vissza

A rendszerszemléletű “A lúd (a törvény) nyomában” társasjáték egy elmélet episztemológiai fejlődési szakaszában született, mely a komplexitás felé nyit. Módszertani szempontból nem az a cél, hogy egy elakadást (az egyéni vagy közösségi működésben) megszereljünk, vagy hogy egy hibát (az élettörténetben) kijavítsunk, sem az, hogy értelmezzük a baleseteket és a szerencsétlen történések sorozatát. A mi célunk evvel a “párbeszédet mediáló lebegő tárggyal” a következő:
−Újra informálni a családi csoport tagjait a velük történt események egymásutánjáról (a kérdőjelekkel, kihagyásokkal, a nagybetűs eseményekkel stb.) és a történetről (szimbolikus szint) amit elmesélnek;
−aktiválni a belső erőforrásokat és a kreatív erőket, melyeket a rendszer és az egyének hordoznak.

Az eljárás           Vissza

Eljött az ideje hogy kiterítsük “A lúd nyomában” rendszerszemléletű társasjáték tábláját és kirakjuk a szimbólum kártyákat egymás mellé.
A konzultáción jelen lévő személyektől azt kérjük, hogy a terapeuta részvételével alkossanak meg egy folyamatot, a táblán kijelölt pályán, három lépésben, a következők szerint:
− életük eseményeinek kiválasztása (időbeli egymásutániság és kronológia) (közös történet szintje)
− minden egyes eseményhez szimbólumok hozzárendelése (mitikus szint mely magában foglalja a személyes érzelmeket melyek a családi történés ezen eseményéhez kapcsolódnak);
− magyarázatok keresése (start mező) és tervek vagy egyéni pozíciók megalkotása (cél mező)(ösztönzés arra, hogy képzeljék bele magukat a múltba és a jövőbe.)
Most pedig, ha készek rá, kezdjünk el játszani.

Első fázis        Vissza

Bemutatjuk a családnak a tíz, számozott mezőből álló táblát. Minden résztvevőnél van néhány fehér cédula. A terapeuta néhány ilyen cédulára felír fekete ceruzával olyan dátumokat és eseményeket, amelyekre az előző találkozások alkalmával már felfigyelt. Megkéri a jelenlévő családtagokat, hogy válasszanak ki vele együtt tíz olyan történést, amelyek véleményük szerint a legfontosabbak voltak a család eddigi történetében.
Azt mondhatja például: “Hogy jobban megértsük, mi történik Önökkel, hogy együtt körbejárjuk azt a közeget, amelyben felmerült az a probléma, amiért konzultációra jelentkeztek… ajánlok Önöknek egy játékot, ami “A lúd nyomában” játékra hasonlít. Ugyanakkor ez nem igazán ugyanaz a játék. Ahogy látják, ez a játéktábla csak tizenkét mezőből áll, hatvanhárom helyett. Nincs dobókocka sem. Fehér cédulákat és kártyákat fogunk használni, amelyeket megismertetek Önökkel. Felírtam ezekre a fehér cédulákra családjuk történetének néhány eseményét, azokat, amelyeket én a legfontosabbaknak tartottam. Az én választásaim természetesen teljes mértékben önkényesek. Ez az én személyes válogatásom, amit az Önöktől kapott információk alapján állítottam össze.Lehetséges, hogy azok az események amik nekem fontosaknak tűnnek, azok Önöknek nem fontosak, és az is lehetséges, hogy én kihagytam sokkal jelentősebbeket. Egyenként meg fogjuk vizsgálni ezeket a kitöltött lapocskákat. Önök segíteni fognak nekem abban, hogy megfelelő időrendi sorrendben helyezzük őket a táblára, és segítenek abban is, hogy kijavítsam az esetleges hibákat. Bármelyikük elmondhatja véleményét az esemény táblán elfoglalt helyéről, fontosságáról, a következményeiről, stb. Bármelyiküknek lehetősége van arra is, hogy megszüntessen egy cédulát, és/vagy javasoljon egy másikat, amire felírjuk azt az eseményt, ami fontos a családi történet szempontjából.”
A fehér cédulák egyenként, egymás után kerülnek fel a táblára. Több cédula egyidejű felhelyezése zavart és keveredést okozhat. Másrészt az egyenként történő felhelyezés arra is lehetőséget teremt, hogy a családtagok egyik esemény után a másikra figyelve , egymásra reagáljanak, behozva az időbeliség, sorrendiség dimenzióját a terápiába.
Az első fázis alatt egyetlen értelmezést sem adunk; viszont az eseményekre és azok sorrendiségére kérdéseket tehetünk fel. Az egyetlen megjegyzés, amit a munkafázis végén teszünk, az az, hogy minden résztvevőt megkérünk, jól nézze meg a kialakított, tíz lépéses spirális pályát, és szóljon, ha valamit még módosítani szeretne.
Mikor mindenki egyetért a kiválasztott eseményekben és azok időrendi sorrendjében, a terapeuta (leggyakrabban már a legközelebbi találkozáskor) felajánlja, hogy kezdjenek bele a

Második fázis-ba        Vissza

A terapeuta az öt szimbólumkártyát egymás mellé helyezve így folytathatja: “Most másképpen fogunk dolgozni. Innentől kezdve nem az a kérdés, melyek az életük fontos szakaszai, hanem az, hogy a már kiválasztott összes fontos eseménynek valamilyen szimbolikus értéket adjunk, vagy ha úgy jobban tetszik, valamilyen színárnyalatot rendeljünk hozzá, ami az esemény hangulatát kifejezi. Ehhez a feladathoz az előttünk lévő öt kártyát fogjuk alkalmazni. A kártyák segítségével minden résztvevő bemutathatja az adott esemény személyes jelentését. Mind az öt kártyát minden cédulánál újra fel lehet használni. Ha egy cédulával kapcsolatban a választások különbözőek, ezeket feljegyezzük rá.
A kártyákat bármilyen sorrendben bemutathatjuk a résztvevőknek, de a jelentésüket világosan el kell magyaráznunk, úgy, hogy minden kártya jelentésének bipolaritását megjelenítsük. Tehát, el kell magyaráznunk hogy a kártya egyszerre bír pozitív és negatív vagy korlátozó jelentéssel.
Például:
  • LÚD mint szimbólum dinamikus, segít az előre haladásban, az elakadások meghaladásában, segít abban hogy magasabb szintre kerüljünk, a fejlődést hordozza. De ha túl gyorsan haladunk, előfordulhat hogy elmegyünk valami fontos mellett, amit nem veszünk észre, vagy nem tudjuk magunkévá tenni, megérteni, asszimilálni ami történik velünk;
  • A BÖRTÖN: a változatlanságot, pangást szimbolizálja, akaratunk ellenére benne maradnunk, visszatart minket. Ugyanakkor menedék is, ami védelmet nyújt a külső veszélyek ellen;
  • A KÚT, ami egy vég nélküli lecsúszást jelent, a kétségbeesés mélységébe, vagy a már régebben meghaladottba. De ez a lecsúszás lehetőséget ad vizet meríteni, feltöltekezni;
  • A SZÁLLODA a pihenés szigete, egy lazító életszakasz, alkalmas az átgondolásra, felerősödésre. Ugyanakkor egy olyan hely, ahol nem történik semmi, ahol a dolgok nem haladnak előre;
  • A HÍD egy összekötő elem, egy nehézség sikeres áthidalását is jelenti. Ugyanakkor ahhoz, hogy a nehézséget legyőzzük, lehetséges, hogy valamiféle hídpénzt, vámot kell fizetnünk.
A választások sorozatában fontos, hogy minden szereplő megmagyarázhassa a sajátját, és ha igénye van rá, felvilágosításokat kérhessen a többiektől a családi események bizonyos pontjait illetően. Ez a munkafázis alkalmas arra, hogy repedések jelenhessenek meg a “közös hiedelmek”-ben, ugyanakkor érzelmekkel és bizonytalanságokkal teli. Bizony ritka, hogy hiteles párbeszédet folytathatunk egy forgatókönyvről, melyben anélkül hogy pontosan tudnánk, éppen melyik szerepet visszük, egyszerre lehetünk szereplők/főszereplők és Társszerzők. Ebben a sajátos légkörben kezd felnyílni a dolgok eddig rejtett oldala. Majd felkérjük a résztvevőket arra, ( esetleg egy következő alkalommal), hogy lépjünk át a

Harmadik fázis-ba        Vissza

A feladat az, hogy képzeljék el a startmező és a célmező tartalmát. Konkrétabban, minden résztvevőnek fel kell írnia két, különböző színű papírra, mi lehet az eredete ennek a családi történés-sorozatnak, családi sorsnak és hogy mi következhet mindezek után.
Az eddig mindkét végén nyitva hagyott pályán látható a tíz felhelyezett cédula, a családi történet legfontosabb eseményeivel. Az eseménysor elemeire rá vannak helyezve a miniatűr kártyák, melyek az esemény szimbólikus tartalmát fejezik ki. Ez az eljárás világosan elválasztja a fenomenológiai szintet a mitikus szinttől, és felszínre hozza az “összekapcsoló motívumokat”. Másképp kifejezve, azt a cirkuláris, időnként veszélyes kapcsolatrendszert, amely sokszor gúzsba köt: ha így és így viselkedek, megerősítem a többiekben azt a gondolatot, hogy nekem ez a szerepem, a funkcióm, a hozzáállásom...ami őket odavezeti és engem odavezet hogy folytassuk ugyanúgy mint eddig.

Modell állítás, … káosz teremtése a rendben        Vissza

“A játékosnak, aki elindul a spirális labirintus pályán, el kell kerülnie bizonyos számú csapdát mielőtt útja végére érkezik, újrateremtve kicsiben Thészeusz útját a labirintus közepébe, ahol a Minótaurusz lakozik. A Minótauruszt, ebben a játékban, a lúd helyettesíti.”
(J.-M. Lhote, Le symbolisme des jeux), 1976.
Ami valószínűleg minden “A Lúd nyomában” társasjátékban közös, a legrégibbtől (létezik egy 1640-ben készült tábla) az újabbakig, az a beavatási ösvény gondolata, ami, mint J.-M. Lhote írja, a görög mitológiából ered. A rendszerszemléletű változatban a kísérő szerepét a terapeuta kapja meg. Övé az a nehéz feladat, hogy Ariadné fonalát segítsen megtalálni. Ez a fonal dialektikusan újra összeköti a múltat, jelent és jövőt, ugyanakkor az interakciókat, viselkedéseket, eseményeket a mítosszal, a szimbolikus és érzelmi szállal.
Ahhoz, hogy a kísérő sikeresen végighaladjon a családdal ezen a három munkafázison, gyakorlottnak, figyelmesnek és tiszteletteljesnek kell lennie. Meg kell engednie, hogy racionális az irracionálissal érintkezzen, hogy a pragmatikus szemlélet találkozzon a költészettel, és biztosítani azt, hogy dialógus alakuljon ki az egész (hovatartozás) és az egyének (identitás) között. Minden pillanatban felmerülhetnek kerülőutak, akár- igazi devianciák és zsákutcák, sohasem tudhatjuk, mi lesz a parti vége.
De ha a játszma jól alakul, egy olyan teret biztosít a résztvevőknek ahol egy meta-szinten a dolgok új módon kapcsolódhatnak, és ahol az egyéni különbségek megengedettek. Ha a játszma jól alakul, akkor lehetőséget ad párhuzamosan többféle forgatókönyv felállítására, és ez a stratégia erősebbnek bizonyul majd, mint a konvencionális szerveződés ami a tünet hordozója. (Morin, 1993)
De megtörténhet, hogy a játszma szétcsúszik a börtönök és kutak világába; ebben az esetben a komplexitás helyét átveszi a komplikált, és a régi meggyőződések erősebbnek bizonyulhatnak a veszélyes kiszámíthatatlannál. A kísérő összezavarodik és a hidak működésképtelenek lesznek.
Északról és Nyugatról, még a fekete Périgord irányából is, egy csoport családterapeutának az az ötlete támadt, hogy a gyerekkor padlásáról előkerült “A lúd nyomában” társasjátékot egy nagy kondérba helyezzék.
Egy nap, mikor telihold volt, a kondérból napfényre került egy rendszerszemléletű “A lúd (törvény) nyomában” játék. A csillagok fényében, egy futó pillanat erejéig úgy tűnt, hogy még egy mozgó tükröt is felfedeztek (J. Briggs, F.D. Peat, 1991), mely tükör egyik oldalán egy irányított, rendezett, stabil világot mutatott, a másik oldalán pedig a mindenség zavarait, váratlan fordulatait és rejtélyeit.
A telihold és a véletlen hatására az Északról, Keletről, Délről és Nyugatról, még a fekete Périgord irányából is összegyűlt családterapeuták, egy pillanat erejéig a rend és a káosz megtermékenyítő határán találták magukat…
Bátorítják Önöket is, hogy próbálják ki maguk is.

A rendszerszemléletű “A lúd nyomában” játék módszertanát Yveline Rey dolgozta ki Philippe Caillé segítségével és Chaterine Clauzet, Jacques Edouard, Pierre Gurtler, Monique Lavaure,Christine Léon, Pascale Lipira együttműködésével. A játéktáblát és a kártyákat Bernard Marche (pszichológus, pszichoterapeuta, C.M.P., Périgueux) készítette.

A szimbólum kártyák jelentése, a 2014-es bővített változat.       Vissza

Az eredeti forrása: Le Jeu de l’Oie dans tous ses états / Yveline Rey, Marie-Thérese Colpin / Paris : Fabert 2014 - 28p.

A kártyákat bármilyen sorrendben bemutathatjuk a résztvevőknek, de a jelentésüket világosan el kell magyaráznunk, úgy, hogy minden kártya jelentésének bipolaritását megjelenítsük. Tehát, el kell magyaráznunk hogy a kártya egyszerre bír pozitív és negatív vagy korlátozó jelentéssel. (Komplexitás elve)

  • A LÚD dinamikus szimbólum, segít az előre haladásban, az elakadások meghaladásában, segít abban hogy magasabb szintre kerüljünk, a fejlődést hordozza. Érzelmi szinten az örömöt, ujjongást, felszabadult gondtalanságot hordozza. De ha túl gyorsan haladunk, előfordulhat hogy elmegyünk valami fontos mellett, amit nem veszünk észre, vagy idő hiányában nem tudjuk magunkévá tenni, megérteni, asszimilálni ami történik velünk;
  • A BÖRTÖN: a bezártságot, stagnálást szimbolizálja. Akaratunk ellenére visszatart minket, ami tehetetlenség érzését kelti, amit levertség érzése árnyalhat. Vagy lázadás és düh. A börtön ugyanakkor menedék is, ami védelmet nyújt a külső veszélyek ellen; és biztonságérzést nyújthat.
  • A KÚT, ami lecsúszást jelent, vég nélkül , a kétségbeesés mélységébe, vagy a már régebben meghaladottba. Ez a depresszió kártyája, amely a rossz hangulat és a mélységes melankólia között minden fokozatot felmutathat. De ez a lecsúszás lehetőséget adhat vizet meríteni, (erőt meríteni), feltöltekezni, a lejtőn felmászni.
  • A SZÁLLODA a pihenés szigete, egy lazító életszakasz, alkalmas az átgondolásra, felerősödésre. Ugyanakkor egy olyan hely, ahol nem történik semmi, ahol a dolgok nem haladnak előre, ahol az idő lelassul. Érzelmi szempontból asszociálható a békés nyugalom, derű, egy kis nosztalgiával vagy unalommal fűszerezve.
  • A HÍD egy összekötő elem, mely egy nehézség sikeres áthidalását jelenti, hogy egyik partról a másikra jussunk. Ugyanakkor lehetséges, hogy az áthaladásnak ára van, valamiféle hídpénzt, vámot kell fizetnünk, mely többé kevésbé jelentős (meg kell kérdezni). Ez a kártya a remény és a terv kártyája, dinamikus, a fonákján megjelenő önmegtagadás, neheztelés, megtorlás, gyűlölet érzésekkel.
A játékhoz később hozzáadott kártyák:
  • A LABIRINTUS Amikor egyik megoldás sem magától értetődő, az út különössé, sötétté és kilátástalanná válik. Váratlanul fel is fedezhetünk egy kijáratot, ami új lehetőségeket hordoz. Az érzelmek palettája itt a rémülettől és pániktól az örömig és megkönnyebbülésig terjed, akár valamiféle üdvözült bodogságig.
  • A HALÁL Mindenképpen valaminek a végét jelenti, legyen az bármilyen ciklus, belső vagy külső világ, jelentheti egy személy végleges eltűnését, és mindennek ellenpontján az újjászületés lehetőségét. Az érzelmek tükröződnek a legmélyebb fájdalomtól, a sötét szomorúságtól az újjászületés hajnalán érzett kimondhatatlan boldogságig.

Szakirodalom       Vissza

Az eredeti szimbólum kártyák itt érhetők el.
A lefordított internetes anyag eredetije itt található.
Eredeti, szép játéktáblák láthatók, ha a google kép keresőjébe beírjuk a "jeu de l'oie" kifejezést.